Zero Waste, vagy legalább “Less Waste”

Az otthonunk egy T-alakú utca, kisebbik beugróján helyezkedik el. Ahogy korábban is említettem, egy üdülő övezet peremén található. Az utca ezen szakaszán lényegében állandó lakók csak mi vagyunk. Körülöttünk vagy eladó házak, vagy nyaralók vannak. Jellegéből adódóan télen lényegesen lecsökken a létszám a környéken, ezért a hulladékszállítást is ehhez igazították.

Tudni kell, hogy az üdülő övezetben a szemetet ugyan úgy minden héten elviszik, mint a normál lakóövezetben, csak ez éppen nem kukaürítéssel történik, hanem speciális zsákokban szállítják el. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor az ember befizette a kommunális adót, amit az önkormányzat csekken küld ki, kap tíz darab vízjelezett zsákot -egy évre-, ebben kell kihelyezni az adott gyűjtőpontra a szállítás napján. Természetesen lehet vásárolni is, ha elfogy, körülbelül hétszáz forintos darab áron.
Ez tökéletesen megfelelő, és elég, ha az ember csak nyáron tölt itt időt. Véleményem szerint egy átlag családnál azonban állandó itt-tartózkodás esetén, -főleg két pelenkás gyerekkel- maximum három hétig tart ki ez a mennyiség, ha nem fogy el hamarabb.

A minap valami problémája akadt a hulladékszállító cégnek, ezért késtek az elvitellel, Még két nap múlva is ott éktelenkedett a nagy halom zsák a sarkon, amit addigra már szétszaggattak a kutyák. Mindenféle ételmaradék, pet palack,  használt pelenka és egészségügyi termék indult oszlásnak a főút mellett. A legjobb az egészben, hogy ilyenkor eltakarítani se, tudják rendesen, hiszen nyilván nem kezdik el összeszedegetni egyesével a széthordott mocskot. Bizalomgerjesztő látvány volt, mondhatom…
Na ez az, ami nagyban gondolkodóba ejtett engem.
Nem csak, hogy mennyi szemét termelődik a saját háztartásomban, hanem, hogy ott bűzölög az udvaron egy hétig, és ha valami hiba csúszik a kukások számításában, és nem szállítják el időben, akkor szinte száz százalék, hogy valamilyen állat szétszedi, e mellé még a gyűjtőhely is undorítóan néz ki (ami nálunk egyébként az utca sarka), ki tudja meddig, arról nem is beszélve, hogy össze se tudom számolni, hogy mekkora vagyont költöttünk extra zsákokra az elmúlt két évben, mióta itt lakunk.

Nem vagyok egy nagy természet védő, valahogy sosem foglalkoztatott a téma. Pesten a társasházban csupán levittük a nagy kukákba a szemetet, egyszer csak tele lettek, majd kiürítették őket. Nem igazán érdekelt, hogy mi történt a tartalmukkal.
Most azonban sajnos napról napra szembesülök vele, hogy az ökológiai lábnyomunk egyre csak nő és nő.
Mondhatjuk úgy is, hogy megszólalt a lelkiismeretem.
Az a macera meg nem mellékesen eléggé idegőrlő, ami ezzel az egész zsákolósdival jár.

Elkezdtem hát utána járni, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy javítsak a helyzeten. Ekkor bukkantam rá a “Zero Waste” életformára.
Ez nem egy új-keletű dolog, hallottam a kifejezést már korábban is, de annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, hogy tájékozódjak is róla.

Elolvastam mindenféle cikket a témában.
Megtudtam, hogy az egész szemléletmód egy francia származású amerikai blogger hölgy tíz éves fejlődésének eredmény, akit mára több százezer ember követ a világ minden pontján. A 2017-ben, a családja által termelt szemét belefért egy kisebb méretű befőttesüvegbe! Szerintem ez bámulatos, én egyedül vagy ötvenszer ennyi szemetet vagyok képes felhalmozni.
Hétköznapi, teljes életet élnek, nem von meg semmit sem magától, sem a gyerekeitől vagy a férjétől. Csupán eszközölt néhány változást a háztartásukban.
Módszere hasonló mint a zöld aktivistáké, csak némiképp kiegészítve: Refuse, Reduce, Reuse, Recycle, Rot, azaz Utasítsd vissza (amire nincs szükséged), Csökkentsd (ne vegyél több eldobhatót, vásárolj tartós tárgyakat), Használd újra (javítsd meg), Hasznosítsd újra, és Rohaszd el (vagyis komposztálj).
Láttam vele egy interjút is, ami az otthonában készült. Az elmúlt tizenegy évben kiiktatott mindent a házukból, ami nem létszükség. Teljes mértékben minimalizálta a berendezést, a bútorokat, a ruháitól kezdve a konyhai eszközökön át a higiéniai termékekig.
Minden, téren hosszú életű, tartós tárgyakat használnak, minden többször-, vagy újra használható, vagy ha már kiszolgálta az idejét, komposztálható.
Vásárolni csomagolásmentes boltokba járnak, a saját üvegeikkel, dobozaikkal, vászonszatyraikkal.
Az életük minden apró szegmensére a letisztultság, minimalizmus jellemző.

Annyira megihletett a hölgy története, hogy égető vágyat érzek rá, hogy én is kezdjek valamit az itthoni állapotokkal. Amolyan kísérletnek fogom fel, aminek a hosszútávú fenntarthatósága több szempontból is nagyon kedvező lenne.
Azon túl, hogy rengeteg szemét gyűlik nálunk napi szinten, azt még nem is említettem, hogy mindössze negyven négyzetméteren élünk négyen. Nem lenne ez feltétlen kevés, (mivel a gyerekeim térigénye még nem túl nagy) csak… hát nincs mit szépíteni, szeretek gyűjtögetni, “még jó lesz ez valamire” alapon.

Az egyik ismert magyar hulladékmentes életmódot folytató hölgy nyilatkozta egyik videójában, hogy két igai kulcsa van a sikernek; a fokozatosság, és hogy olyan apróságokat kell bevezetni, ami az embernek nem kényelmetlen, különben nem fog működni az új rendszer. El kell fogadni, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, hosszú folyamat átállni egy teljesen más szemléletre.
Például az egyik legegyszerűbb, ha a kifogyott, elhasznált higiéniás termékek vagy takarítószerek helyett már csomagolásmentes, környezet-kompatibilis alternatívát választunk, ahelyett, hogy újravennénk amit előzőleg használtunk.
Érdemes megnézni egy napi adag szemét összetételét. A mi esetünkben műanyag palackok, pelenkák tömkelege, alumínium dobozok és az előre-kész élelmiszerek csomagolásai töltik ki a hulladéktároló  cirka hetven – nyolcvan százalékát.
Én azzal kezdem az változtatásokat, hogy visszatérek a mosható pelenka használatára (azóta váltottunk vissza újra az eldobhatósra, mióta megszületett a kisebbik lányom, de előtte csak a természet barátabb alternatívát használtuk) így adja magát, hogy a bolti mosószer helyett már valami zöldet veszek (például mosódiót), pet palackos innivaló helyett például szörpöt fogok vásárolni, aminek még az üvegét is visszaveszik, így nem kell betétdíjat sem fizetni, és kialakítunk valahol egy komposztálót is a kertben.
Tervezek még egy átfogó lomtalanítást is, hiszen rengeteg ruhám van, amit az előző terhességem óta nem hordok meg egy halom olyan cucc, amihez azóta nem nyúltam hozzá, mióta ide költöztünk, és más még hasznát vehetné.

Igyekszem dokumentálni a folyamatot, és élménybeszámolót tartani az aktuális helyzetről.
Bár a kitartásom megkérdőjelezhető sok esetben, remélem, ha a “Zero Waste” állapot nem is jön össze, legalább a “Less Waste” igen.

2019. szeptember 18. Szerda

Vissza a főoldalra

Vélemény, hozzászólás?