Egymásra találtunk. A mosható pelenka, és én

Egy gyerek születésével sok kényes téma kerül a friss szülők látóterébe. Egy halom dologról kell döntsünk az első időszakban, amikor még leginkább (főleg első babánál) azt sem tudjuk merre vagyunk arccal előre. Bár ezek apró választásoknak tűnnek, nagyban befolyásolják csemetéink egészségét, látásmódját és jövőjét.
Szögezzük le az elején, hogy mindenki igyekszik a legjobb belátása szerint cselekedni, és mindent megtenni annak érdekében, hogy a legjobbat hozza ki magából és gyermekéből.

Nem az határozza meg egy anya minőségét, hogy milyen módon szült, hogy mivel táplálja, miben szállítja vagy mibe pelenkázza porontyát. Nem elítélendő, bírálandó egyik út sem amit választunk, hiszen mind gondoskodni akarunk utódainkról.

Most, hogy ezt tisztáztuk, ideje rátérnem  egy számomra nagyon kedves és igen érdekes témára.
-Előre jelezném, az alábbi írás az én szuverén véleményem, tapasztalatom alapján jött létre, nem „térítési” szándékkal.-

Ha azt mondom mosható pelenka, mi jut eszedbe? Nyilván nagyanyáink, ahogy főzik ki a fehér muszlinokat, retro megkötős, mindez gumibugyival párosítva. Ezelőtt én is erre asszociáltam.
Annak idején, amikor elterjedt az eldobhatós változat, hatalmas könnyebbséget jelentett a nőknek, hiszen nagy terhet levett a vállukról. Használata kényelmes, egyszerű. Ráadod, leveszed, eldobod újra és újra és ez ismétlődik addig, míg egyszer csak szobatiszta nem lesz az alany. Minden napos dolog. Nincs ezzel gond.
Nekem azonban akadtak ezzel a teljesen hétköznapi eszközzel problémáim.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sajnos elég hanyagul szereltek össze a szüleim anno, ugyanis sok egészségügyi problémám akadt az idő múlásával. Többek között mivel rettenetesen érzékeny bőrt örököltem, minden második, egyszerű halandó ember által kedvelt és használt dologra allergiás vagyok. Balszerencsémre ezt a jó tulajdonságomat a nagyobbik lányom is örökölte.
Olyan három hónapos volt, amikor elkezdtek szegényen minden féle-fajta kiütések jelentkezni, kipirosodott a bőre, és ha a fejem tetejére álltam se tudtam kitalálni, hogy mi az oka. Aztán jött az isteni szikra.

Évekkel korábban történt, hogy meggyűlt a bajom az egészségügyi női kellékkel. Elég kellemetlen időszakon mentem keresztül, mire rájöttem, hogy valószínűleg a betétek, tamponok gyártása során használt valamilyen vegyi anyag az, amivel nem vagyok jó viszonyban. Ezek használatát kiküszöbölvén rövid időn belül elmúltak a panaszaim. (A kiküszöbölés intimkelyhet és mosható betétet jelent az én esetemben.)

Szóval szöget ütött a fejemben, hogy mi van, ha a kis bőre nem igazán örül a pelenkának. Akkor mi a megoldás? Nem kenegethetem pelenkás pályafutása végéig szteroidos krémekkel, csupasz alvázzal meg még sem létezhet szobatisztulásig, nem igaz?

Ahogy kutattam a megoldás után, rám köszönt az internet folyosóján egy mosható pelenkás cikk. Mondom, na, ne. Én biztos nem fogok tetrát kifőzni meg fertőtlenítgetni, és a többi…
De… Ha már erre az oldalra sodoródtam elolvasom, hátha meglepődök. Hát meglepődtem.

Ez egyébként egy 2017-es cikk volt, az egyik legnagyobb hazai mosható pelenkával foglalkozó weboldalról. A cikk írója, kifejtette, hogy terhessége alatt, miközben igyekezett beszerezni minden, a születendő gyermeke ellátásához szükséges eszközt, valahol olvasta, hogy a fiúk nemzőképességét befolyásolhatja a műanyag pelenka használata, és nyilván semmiképpen sem akar ő lenni az oka annak, ha gyermeke egészsége ily módon sérül.
Egy másik írást is találtam az oldalon, ami már tényekkel és számadatokkal támasztotta alá, hogy miért örül jobban a környezetünk, a pénztárcánk és csemeténk bőre is a modern mosható alternatívának.
Megtudtam, hogy a pelenkáskor végéig olyan egy tonna körüli szemét kerül le a popókról, per kopf (ez Magyarországon közel százezer tonna szemét pluszt jelent a hulladéklerakóknak), ami minimum de inkább több mint száz év alatt bomlik le, és hogy ezen felül a gyártási folyamat során szennyezik a levegőt és a vizeket is mindenféle vegyi anyaggal. Arról nem is beszélve, hogy évente kb. egymilliárd fát vágnak ki feldolgozási célzattal. Kifejtette a szerző azt is, hogy mennyivel több energiát és nyersanyagot igényel a gyártási folyamat a mosható pelenkáéhoz képest. Bár nem voltam ezelőtt nagy természetvédő, de itt egy picit azért kezdett lelkiismeret furdalásom lenni az elhasznált csomagok miatt.

Aztán következtek a textil pelenka használatának előnyei. A felsorolásban szerepelt, hogy pár havi csomag műanyag árából már olyan készlet rakható össze, ami akár több gyermeket is szobatisztulásig kiszolgál. Emellett szép, ortopédiailag előnyös terpesztartást biztosít, a gyártása során nem pusztítják a természetet és nincs vele sok munka.
Voltak kétségeim az utóbbival kapcsolatban, de úgy voltam vele, ha már erre jártam, megnézem, hogy is néz ki a valójában egy ilyen modern mosható pelenka, hiszen hátha segítségemre lesz a bőrprobléma kiküszöbölésén kívül gyermekem fejlesztésében is. (Adódóan abból, hogy nagy méretekkel jött a világra, már a kórházban generalizált hipotóniával diagnosztizálták, ami teljes testre kiterjedő izomgyengeséget jelent.)

Na ha már ilyen sok jót írtak róla -gondoltam-, csak megnézem magamnak, hogy hogy is néz ki mindez, ha nem a régi formában kell elképzelni.
Az oldalon található webshopban azonnal találtam egy-két olyan darabot, amit a lelki szemeimmel már láttam is a kis delikvens hátsóján. Eldöntöttem hát, hogy adok egy esélyt ennek az egésznek. Csak egy volt a bökkenő.

Ahogy jobban belevetettem magam a témába és keresgéltem, -hiszen az még mindig nem volt tiszta, hogy milyen részekből is áll egy ilyen csinos darab-, olvastam minden féle PUL-ról, meg AIO-ról, booster-ről, prefoldról és még számtalan számomra ismeretlen szakszóról, amit nem igazán tudtam hova tenni. Ne már. Hát ez ennyire bonyolult? Honnan fogom tudni, hogy mi micsoda?
Már kezdtem letenni a dologról, amikor találtam egy csoportot a kék f-es közösségi portálon, ami kifejezetten a modern mosható pelenkákra specializálódott.
Szerencsémre kiderült, hogy egyik kedves ismerősöm is tagja, így bár nem beszéltünk jó pár éve, gondoltam teszek egy próbát hátha lesz olyan szívélyes és elkalauzol ennek a bonyolultnak tűnő témában, hiszen az ő kisfia idősebb, mint az én lánykám, csak jártasabb a dologban, mint én, aki egy órával ezelőtt még csak a „mosizás” létezéséről sem tudott. Szerencsémre örömmel fogadta az érdeklődésemet (örök hálám érte), és az útmutatásaival illetve a csoport leírásai alapján elkezdtem kiismerni magam.

Egészen beleokosodtam a témába, már meg tudtam különböztetni egy csónakos pelenkát egy AIO-tól, de ekkor jött a következő kérdés. Honnan szerezzem be a kezdő készletem?
Lett volna lehetőségem a csoportból egyesével összevadászni a darabokat, de nem lett volna türelmem kivárni, míg összegyűlik annyi, amivel végleg kiválthattam volna az eldobóst. -Nyilván, nem is én lennék.- Aztán ott annak a nagyon szépen, igényesen dolgozó hazai kézművesek anyukák is. Igazi műalkotások alkotnak, de hirtelen annyi pénzt nem szerettem volna kiadni erre a projektre, amennyibe került volna tizenpár darab pelenka a kiegészítőkkel, így hát segítségül hívtam Kínát, hiszen ha valamit szeretne az ember nagyobb mennyiségben, olcsón, hol kereshetné máshol.

A választásom egy úgynevezett zsebes pelenka típusra esett. Ahogy a neve is elárulja a vízhatlan külső réteg egy, amolyan vékony, polár szerű anyaggal van összevarrva úgy, hogy a kettő között egy zseb jön létre, ebbe lehet tenni a betéteket, ami így nem mozdul el.
Kinéztem egy szuper kis összeállítást. Tartalmazott tíz darab zsebes és egy úszó pelust, hozzá tíz betétet és, egy szintén vízzáró anyagból készült szütyőt.
Meg is rendeltem és csak pár ezer forinttal fizettem többet, mint egy havi adag műanyagért. Pár héten belül megérkezett a csomag és kezdődhetett a tesztelés.

Nagy meglepetésemre olyan jól bírta a kiképzést, hogy az egész éjszakát simán vitte, úgy, hogy az elődjét legalább egyszer kénytelen voltam cserélni, mert különben ébredésnél nem csak a lány ruhája, de a teljes ágyneműje is a mosógépben landolt, minden áldott nap, ráadásul akkorra a csemetém már nem ébredt reggelig.
Pár hét használat után nyoma sem volt a gyerek bőrproblémáinak. Mit is mondhatnék. Ennél a pontnál vett meg végleg a dolog.

Azóta is nagyrészt mosom a pelusokat, valóban nem jár sok munkával. Persze előfordul, hogy vásárolok egy-egy csomag eldobhatót is, hiszen volt olyan szituáció (például a kisebbik lányom születése) amikor úgy alakult, hogy egyszerűbbnek láttam picit mellőzni, de összességében nagyon örülök, hogy akkor szembejött velem ez az alternatíva. Nem csak azért, mert kevesebb szemét gyűlik itthon össze, hanem mert azóta sem gyakran futunk bele kiütésekbe, és nem utolsó sorban gyönyörű darabokat tud összevadászni az ember.

Mivel regény hosszúságú írást tudnék megfogalmazni ebben a témában arról, hogy hogy működik és mit kell tudni pontosan annak, aki modern mosható pelenkát kíván használni, egy másik bejegyzésben részletesen kifejtem, ígérem.

2019. szeptember 18. Szerda

Vissza a főoldalra

Vélemény, hozzászólás?